Valahogy eddig nem igazán követtem nyomon a különböző világnapokat, nem foglalkoztam velük, így nem is posztoltam róluk. Azonban amikor az endometriózis világnapja jött velem szembe, emellett én sem tudtam / tudok szó nélkül elmenni.
A szinte megbecsülhetetlen számú nőtársaim mellett én is az elszenvedője voltam ennek a betegségnek. És sajnos „a megbecsülhetetlen számú” sem egy enyhe túlzás, hiszen jelenlegi adatok szerint hazánkban 200.000 nőt érint, viszont hogy valóban mennyi, arra csak becslések vannak… (minden 5… minden 2… nő…?)
2015-ben járunk. Folyamatos görcsök, hol menstruációnál, hol csak egy szimpla hétköznapon. Folyamatos orvoshoz járás. Mi lehet ez? Felfázás… Folyamatos antibiotikum kezelések, folyamatos visszatérő tünetek. Semmi nem változik… Ez ismétlődött hónapokon keresztül.
Hogyan fázhatsz fel nyáron, kérdeztem magamtól? Édesapám állandóan arra tanított már kicsi koromtól kezdve, hogy trikót kell hordani, a derekunkat mindig be kell takarni, a hideg felületre nem ülünk le… Egy nőnek ezekre még fokozottabban kell figyelni! Így hát még érthetetlenebb volt számomra az egész helyzet, és persze a családom számára is.
Nagyon sok emlékem van azokból az időkből, (amikre persze nem szívesen emlékszem vissza), de van egy nap, ami igazán belém éget. Augusztusban járunk, Eger, Erdészeti Sportnapok rendezvény, amire már igazán vártam, hogy én is megmérettessem magamat. Rövid és hosszútáv futás számban is csapattag voltam, így még kellemetlenebb volt, amikor jöttek a görcsök. Mi tévő legyek? A csapatot nem hagyhatom cserbe, de ilyen fájdalmas görcsök mellett képtelenség akármit is tenni. Szerencsémre a kezdés előtt jól lettem, nem mellesleg behúztuk a harmadik helyet.
Hazaérve elmeséltem Édesanyámnak. Itt volt az a pont, amikor a kezébe vette az irányítást és azt mondtam, hogy akárhogyan is, de utána járunk, ez így nem normális… Anyukám hosszas keresgélés után (mostmár határozottan mondhatom) megtalálta számomra azt a szakembert, aki által a betegségem felismerésre került, és az Ő segítségével eljuthattam további remek orvosokhoz.
De ne szaladjunk ennyire előre. Ez a másik pillanat, ami igazán belém égett. A rendelőben vagyunk, megtörtént a vizsgálat és a diagnózis felállítása. Doktor úr elmondta, hogy mit talált és elkezdett beszélni az endometriózisról. Ekkor már könnybe lábadt szemmel kérdezgettük és hallgattuk Őt. Azt is elmondta, hogy sajnos az én helyzetem még komplikáltabb, hiszen nemcsak nőgyógyászati, hanem urológiai érintettségű is. Petefészkemen és a húgyhólyagomon is megtalálható volt ez a csúnya betegség. Azonban ez még nem volt minden, azt mondta, hogy folytatni kell a vizsgálatokat, hiszen a szervezetem különböző területein is még lehetnek (mint például a belek…)
A Doktor Úr még nagyobbat nőtt a szememben, amikor elmondta, habár ő is műt endometriózist, ez már egy olyan előrehaladott állapot, amit másik szakemberre bízna, pontosabban egy (orvosi)teamre.
Hamar összeálltak a csillagok, úgy éreztem (és így is volt!) :), hogy mindenki annyira támogat, és szeretné mihamarabb a műtétet és a gyógyulást!
2017 január 4-én laparoszkópos műtétre került sor Pécsett. A műtét jól sikerült és szerencsére a felépülés is gyorsan haladt, ami pedig még jobb hír, hogy azóta sem diagnosztizáltak újabb endometriózist nálam.
Műtét után – ekkor 22 éves voltam, egyetemista lány – az akkori páromnak, akit mára már a férjemnek mondhatok, a Doktor Úr azt mondta: „Akkor most rá is lehet állni a baba projektre!” – és elmondta, hogy 30 éves korom előtt erősen ajánlott megszülnöm az általunk vágyott babákat. De azt is elmondta, hogy igaz, jó esélyekkel indulok, a műtét jól sikerült, nálunk a kockázat, hogy lehet-e babánk, jóval nagyobb.
Hogy a remény senkinél se vesszen el, nekünk fél év próbálkozás után, természetes úton sikerült, hogy pocaklakónk legyen, aki most már másfél éves Csoda!
Valószínű klisésen hangzik, és lehet, hogy az is, de valóban így van. Ha már egy embernek sikerült felnyitnom a szemét, hogy kiderüljön, hogy endometriózis áldozata, már megérte megírnom ezt a kis szöveget!
✤ Köszönöm, hogy velem tartottál, sok sikert a tudatos mindennapokban!
Blanka
2018© Minden jog fenntartva!
